és joppéba küldé öket szent péter után, ezek mindgyárást el indulának, és más nap délre joppéban érkezének,
Minek elötte oda érkeznének, péter a felsö házban mene imádkozni, a még az ételit el készitenék, és ót az elméjiben el ragadtaték, látá az eget meg nyilva, egy nagy abroszt le szállaní, épen hozája, az abrosz négy szegelete fel volt hajtva, ez az abrosz tele volt minden féle állatokal., mind repülö, mind tsuszo állatokal., és szozatot halván, mondá néki, kely fel péter, öld meg és egyél, Isten oltalmazon attol. felelé péter, soha sem ettem tisztátalant, de a szozat mondá. neki, ne hidd tisztátalannak azt, amit az Isten meg tisztittot, ugyan ezen dolog történék három szor., azután az abroszt fel vonák az égben.
Szent péter nem tudhatá akor mindgyárt mit tenne alátás, de tsak hamar meg tudá, mert a kornélius emberei épen akoron zörgetének a kapuján, és kérdék ha simon péter ót volna szálva, az Isten belsö képen meg jelenté péternek. hogy az ö akarattyábol keresnék azok az emberek, és semí akadályt ne tegyen el menni vélek. azonal le mene, és bé hívá öket, azon a napon meg nem indula, másnap el mene vélek. pétert pedíg hat jóppéi keresztyének el kísérék, és másod napján három ora felé dél után. Czésáréába érkezének.
kornélius minden attya fiait, és jó akaroit magához gyüjtvén, várá a szent péter el jövetelét, a midön meg hallotta volna el érkezésit, eleiben mene. lábaihoz borula földig, szent péter fel emelé, és mondá néki, Én
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 533)